Ruth's Chris Steak House /Farhana & Douglas/

Jellemhiba az, hogy késő este éhes vagyok? Sok lány kérdezi meg ezt mostanában magától. De én nem vagyok az a koplalós fajta. Szerencsés alkat vagyok, mellette pedig annyit mozgok amennyit csak lehet. Az egész napos semmittevés után ideje volt megmozdulnom. Így hát kocsiba ültem és elhajtottam az egyik étterem felé amit már nagyon jól ismertem. Kiszállva az autóból megigazítom a ruhámat és odaadom a kulcsot a parkolóknak majd elegánsan betipegek az étterembe. A személyzet már ismer a pincér pedig a szokásos asztalhoz vezet. Oda ahol nem vagyok szem előtt, én viszont mindenkit alaposan szemügyre tudok venni, anélkül, hogy valakinek túlzottan feltűnne. Leülve megkapom az étlapot majd a borlapot, de nemet intek és megrendelem Luxorita koktélt és várom, majd végül úgy döntök, mégsem vagyok éhes, inkább meglepem magamat valami igazán édessel, ha a mai napom nem tartogatott semmi különlegeset, legalább ez legyen valami jó. Szóval rendelek egy jégkrém sorbetet és elhajtom a pincért, mivel már unom a rámenősségét. Nem tudom, hogy azért dicsér-e mert azt hiszi, hogy elérhető lennék számára, vagy szimplán csak a vaskos borravalóra vágyik. Elfolytok egy ásítást, majd előkotorva a telefonomat a nevek között kezdek keresgélni, társaságra vágyom. Azt a néhány kopasz férfi éhes pillantását pedig inkább észre sem veszem. A bal szemöldököm a magasba emelkedik a sóvár pillantás láttán, majd visszafordulok a telefonom felé, az is jobb, mint a semmi. Nagy sokára megérkezik a koktélom, belekóstolok, majd tovább bíbelődök a telefonnal miközben nem is tudom pontosan, mit csinálok.

Hétvége van, nem tehetem meg, hogy itthon ülök, de most valahogy a sok plázacicushoz sincsen kedvem, akik tapadnak min a pióca. Inkább kocsiba pattantam, és elmentem kocsikázni. Az öltözékem nem vittem túlzásba, farmer, póló, dzseki, sport cipő, és már a álltam is ki az autóval. Út közben találkoztam pár haverral, kicsit beszélgettünk, aztán mentem tovább, de nem sok kellett, hogy kellőképpen megéhezzek, szóval be kéne környékeznem egy éttermet. Vagy elég lenne csak rendelni? Azért adjuk meg módját a dolognak, inkább beülök egy étterembe, sőt van egy kedvencem.
A Ruth's Chris Steak House. Nem olcsó hely, de megéri az árát, kettő nem szoktam garasoskodni, pláne ha az én jólétem múlik rajta. Leparkoltam a kocsival, a bejárathoz közel, ugyan is nem szeretem,ha más vezeti, pláne ha idegen. Drága játék ez ahhoz, hogy csak úgy bele üljön valaki a vezető ülésbe. Szóval leparkoltam, és befáradtam. Szívem szerint egy Whiskey-t ittam volna, de mivel vezetek, így maradok egy kólánál. Megrendelem leülök, elveszem az étlapot és helyet keresek magamnak. Elég sokan voltak, de a sok arc közül kilométerekről felismerek egyet. Farhana. Farhana az a személy akivel sose jutottunk dűlőre. Igazából jóban vagyunk, de mindig szedjük egymást, sose tudunk nyugton maradni egymás társaságában, és nem is beszéltünk x ideje, a hello-hellon kívül. Leültem egy hozzá közeli asztalhoz, de egyenlőre csak bólintottam nekik, és elkezdem lapozgatni az étlapot.

Tovább kattintgatok, megnézem az e-mailjeimet, de ezen kívül semmi különös. Nem fogok nekiállni most válaszolgatni. Időközben megérkezik a fagylaltkelyhem és alig várom, hogy belekóstolhassak. A pincér lerakja elém én pedig máris megragadom a kanalat és nem sajnálva magamtól az első falatot rögtön be is kanalazom. Elégedetten lehunyom az ízére a szemem, épp csak néhány másodpercre, majd rögtön a következő adagért nyúlnék amikor a tekintetem megakad egy ismerősön, aki bólint, majd egy hozzám közellévő asztalnál foglal helyet. Az illem úgy diktálja, hogy köszönjek vissza és még egy mosollyal is megtoldom az egész gesztust, csak úgy. Félszemmel figyelem mit rendel, vagy épp mit iszik, mindezt persze csak a kíváncsiságtól vezérelve, majd én is tovább eszek. Eszem ágában sem lenne azt kezdeményezni, hogy üljön át ide. Hiszen a találkozásaink kimerülnek a köszönésben. De ahogy elnézegetem a vonásait, igazából fogalmam sincs, miért nem adtam még meg neki a lehetőséget. Hiszen jól néz ki, jól öltözik...na persze a többi is fontos, de az csak akkor ha az első kettő rendben van és még az sem utolsó szempont, hogy mindezt mikor és milyen mennyiségben tudnám elviselni. Azt hiszitek ez valami önös szándék? Talán az és mégsem. Ha mindketten jól érezzük magunkat akkor hol itt a probléma? Persze, nem kell rögtön a legrosszabbra gondolni, kimerülhet mindez egy jóízű beszélgetésben is én nyitott vagyok. Így hát, most már úgy nézek rá, kicsit csábosabb tekintettel, hogy észrevegye. Mindez csak a kíváncsiság és az unalom miatt.

Nézegettem az étlapot, de ez az a a tipikus eset amikor a bőség zavarában az ember nem tudja mit válasszon, és szíve szerint sorban enné végig a dolgokat, de hát mivel adok magamra, és a megjelenésemre, nem tehetem meg ezt a súlyos elhízást,a mit ez okozna. Hosszas huzavona után arra jutottam, hogy egy tatárbifsztekkel megajándékozom magam, így estére. Nagyon nagy a kísértés egy kis aperitif iránt, de a végén mondom a pincérnek, hogy egy gyenge, de intenzív ízű bort hozzon. Körbe nézegettem,a z az igazi úri puccos nép. Kinyalva kifalva, éppen hogy csak nem volt a férfiakon szmoking, a hölgyek persze kis estélyi meg minden, ami egyébként felesleges, mármint így túl spilázni a dolgokat, viszont az érdekes, vagy is megnyugtató volt, hogy egy gyerek se rohangászott föl, s alá játszótársat keresve a pincér személyében, mivel anyuci, és apuci túl elfoglalt. Néztem Farhanat, érdekes arc formával, mintha akarna valamit. Én is csábosan rámosolygok, majd magamhoz rendelem ismételten a pincért.
- Ne haragudjon, nem tudom mit iszik a hölgy, de még egy ugyan ilyet kérem vigyen ki neki az én számlámra. -
Kényelmesen hanyatt dőlök, közben nekem is kihozták a bort megvártam, hogy kiöntse, majd vártam, hogy a lány mit szól a gesztushoz. Őszintén szólva én nagyon jól érzem itt magam, viszont őt meg nem úgy ismerem aki átfáradna, mivel ő úgy van vele, hogy ő lány és hozzá kell igazodni, amiben részben van is valami, de jobban örülnék,ha kivételesen kivételt tenne, és átfáradna. Jó helyen lenne itt, nem kell félni, nem fog fájni.

Igyekszem nem annyira érdeklődve figyelni, hogy éppen mit csinál, de amikor magához inti a pincért és felém emelik a pillantásomat, már tudom, hogy nyert ügyem van, vagy legalábbis kapok még valamit. A pincér kiérkezik az itallal én pedig előveszem a meglepett arcomat. Felé intek, majd felé emelem a poharat és beleiszok. Eszembe sem jutott a nagy koktélozás közben, hogy nekem még ma haza kell vezetnem. De ha elkapnak sem lesz akkora baj, pénzzel és egy csábos tekintettel mindent el lehet intézni...ugyebár. Tovább kortyolgatom a második pohár koktélt amikor úgy döntök, nem megyek oda...inkább folytatom a megkezdett kis játékot. Az ölembe veszem a táskámat és addig kutatok amíg nem találok egy tollalt, majd a kezem alatt lévő szalvétára írni kezdek.
Ennyire félsz, vagy csak ennyire lusta vagy? Mellesleg, kösz az italt.
Intek a pincérnek, aki készségesen jön felém, és úgy tűnik mintha kissé csalódott arccal venné az utasítást, de nem törődök vele inkább kikanalazom a maradék sorbetet majd megint a telefonommal kezdek babrálni közben pedig lopva felé pillantok. Élvezem a kis játékot és soha nem tagadtam meg magamtól az ilyeneket. Ráadásul, ha jobban belegondolunk ez csak egy iskolatársak közötti szerény beszélgetés, lenne. Az egésznek semmi jelentősége. Nem feszengek, mindehhez hozzá vagyok szokva, még ha nem is az iskola falai között, bár ott akad épp elég rajongó...A tekintetemmel végigkövetem a felé sétáló pincért és várom a reakciót.

Közben meglepő gyorsasággal kihozták a rendelésemet, így el is kezdtem lakmározni. Komolyan gy nézhettem ki mint egy jól lakott óvodás, de nem érdekel, éhes voltam, és ezt az érzést el kell mulasztani. Azért a kultórálodottságon belül marattam, nem mentem át kis malacba, közben néztem a lány reakcióját, de okosabb nem lettem tőle. Láttam, hogy lefogatta az italt, láttam, hogy megköszönte, és ennyi, semmi oda megyek leülök, vagy valami. Nem. Aztán látom, hogy valamit nagyon matat a táskájában, majd oda hívja a pincért ismét, majd az előttem terem egy szalvétával. Nem azért tényleg egy sms is elég lett volna de még egy mail is. Nem kell posta küldő szolgálatot játszatni a pincérrel, aki ezért ugyan elég nagy jattot kap. Megkapom elolvasom, majd látványosan a szembelévő széket kirúgom, mármint nem el,csak pont úgy, hogy le tudjon rá ülni, ezzel is jelezve, hogy nem félek én semmitől, igen lusta vagyok, jó nekem itt, de te nyugodtan átfáradhatsz szerén köreimbe. Ha ez így ebből a mozdulatból nem jött le neki, hát leírom.
Drágám, tőled nem félek, de ezt már láthattad, és a távolság neked is annyi mint nekem.
Az első lépést én már megtettem küldtem neki egy italt. Osszabe. Hát de majd én még ugrándozok is. Közben még eszek egy kicsit, majd félre tolom a tányért, és a bort kóstolgatom tovább. Nem lennék meglepődve, ha az este további helyszíne változna. Nem kell rögtön szobára gondolni, de szórakozni azt lehet a városba.

Csak mosolygok, miközben eljátszadozok a szívószállal még néha Doug felé pislogok, de amikor visszajön a csinos piros szalvéta, azért egy kicsit meglepődök. Az arcomon ebből persze semmi nem látszik, említettem már, hogy nagyon jó színésznő vagyok? Az a pár szó viszont kissé felháborít, amikor pedig kirúgja a széket csak megcsóválom a fejemet. Lesheted, hogy oda kullogok hozzád. Valószínű az idők során egy kissé elkényelmesedett, de csak azért mert meg sem próbált velem kikezdeni. Öreg hiba, ha engem néznek könnyű prédának, vagy azt gondolják, hogy ennyire mozghatható vagyok és ez Dougtól azért súlyos hiba. Várok néhány percet, majd újra a táskámért nyúlok és előveszem a telefonomat. Nem fogom ugráltatni a pincért, bár ami azt illeti szívesen megtenném és meg is tehetném, de ez valamivel gyorsabb lesz. Néhány másodperces gondolkodás után már írom is a csípős választ.
Hülye vagy, ha azt gondolod, hogy odamegyek, ez a távolság neked is ugyanannyi, mint nekem.
Szépen elküldöm, majd direkt más irányba nézek, a fél szemem azonban rajta van. Minden reakcióra szükségem van, hogy le tudjam vonni a következtetéseket ami nekem könnyen megy. Belekortyolok az italba, majd néhány utolsó csepp a már olvad fagyiból, egy elegáns szájtörlés majd látszólag türelmes várakozás. Szórakozni van kedvem és rábízom mindenki fantáziájára mire gondolok ez alatt, de biztos, hogy nem itt fogom véghez vinni. Éppen csak el kellene kezdeni a szórakozást a többi már gördülékenyen menne magától. Csak tudnám, miért hiszi azt, hogy fölállnék és odamennék...ch.