Aeife & Zoe

Szabályzat!

A szabályzatban felsorolt pontokat nem azért fogalmaztuk meg, hogy nehezítsük a fórumon való beilleszkedéseteket, hanem hogy kialakítsunk egy alap normát, amit remélhetőlleg kivétel nélkül mindenkitől elvárhatunk! Ha pedig fennállna annak a veszélye, hogy valaki megsérti a szabályzatot, számítson törlésre.

* Az oldalra senki ne regisztráljon a következő …

Tárgy: Aeife & Zoe Szomb. Jún. 18, 2011 10:54 pm

Tárgy: Impulse Szomb. Jún. 18, 2011 10:58 pm

Sosem gondoltam volna, hogy a nővéremnek pont most jut az eszébe,hogy babát vállaljon. Mármint...nem ellenzem, meg ha ő igazán szeretné, és úgy érzi készen áll a gyereknevelésre, akkor csak biztatni tudom. Viszont én nem az a fajta vagyok, aki 24 évesen majd gyereket vállal. Szeretnék élni, és a karrierem építgetni és most nem csak az éneklésről beszélek. Innen is látszik, mennyire különbözünk egymástól. Teljesen mások az ambícióim, mint neki. De ha tényleg sikerül, és nagynéni leszek, akkor lesz lehetőségem végre kibabázni magam! A gondolattól széles vigyor telepedik az arcomra, amitigyekszek egy normál, kevésbé riasztó mosolyra lefaragni, amint belépek az Impulsba. A bárnak különös hangulata van. Szinte érezhető maga a vendégkör. Szeretem, mert itt ügyvéd és ipari munkás egyaránt bejön, iszik, és jól érzi magát. A komoly beosztásban lévő emberek is elfelejtik a hétköznapi énjüket és átvedlenek normális, szórakozni vágyó emberekké. A mindössze 18 évemmel több emberi történetet hallottam és láttam a saját szememmel, mint egy-két idősebb hölgyemény. Tőlem balra...bizonyára egy ügyvéd, akinek a házasság a szakadék szélén táncol. A feleségét csalja, mert az már kibírhatatlan, amit a nő művel. Persze azért valamilyen szinten szereti, de az már bizonyos, hogy nem szerelmes belé. A felesége belefásult az örökös várakozásba, hogy a férje hazajöjjön, és a gyerekek nevelése az
energiájának a háromnegyedét leszívja. A férj újdonságra és egy kis
megnyugvásra vágyott, így összeismerkedett egy "táncos"nővel. Nem egy profi táncosról beszélek, hanem amolyan...bár táncossal, aki más
szolgáltatásokat is nyújt, ha nagyon le van égve. A férfi most vele
táncol. De ami a legmegdöbbentőbb....hogy a szeme sugárzik. Boldog.
-Mit kérsz?
A hang irányába fordulok. El is felejtettem, hogy a pultnál vagyok, ahol az emberek általában isznak.
- Jack Daniel's.
A pasas két poharat tart a kezében, én pedig rábökök a nagyobbikra.
Visszafordulok, hogy az ügyvéd pasast nézzem, de eltűntek. Visszafordulok, fizetek, és csak a poharamat bámulom. Az egész napom olyan....kusza volt. Nem tudom, meddig akaródzom itt maradni, vagy egyáltalán el akarok e nézni máshova. Arra az elhatározásra jutok, hogy lesz, ami lesz, én mára semmit sem tervezek.

Tárgy: Re: Aeife & Zoe Vas. Jún. 19, 2011 12:08 am

- Kislány, hány éves is vagy? - kérdezte bizonytalanul a bejárat mellett álló két ajtós szekrény, miközben végigmért. Egész biztosan tetszettem neki, főleg a rövidke ruha alól kivillanó meztelen lábaim, de most még sem azért nézett rám úgy, mintha nem találkozott volna még vonzó nővel. Sokkal inkább nem hitte el, hogy valóban elmúltam már tizennyolc éves. Én sem hittem volna magamnak, de az már részletkérdés. Még van jó pár hónapom, mire végre én is nagykorúnak titulálható leszek. Pontosan hat. Addig pedig marad a bájos mosolyom és az észveszelytően hosszú szempillák, amiket angyalian tudok rebegtetni.
- Tizennyolc éves vagyok. A nagy sietségben otthon maradt a személyiigazolványom - magyaráztam meggyőzően. Ő még sem úgy nézett ki, mint aki el is hitte volna a hazugságaimat. - Fontos lenne bemennem. Várnak rám - sürgettem a férfit, aki megforgatta szemeit és pár lépéssel arrébb állt, és a mögöttem álló nőhöz fordult.
- Én nem láttalak bemenni, és ha elkapnak, akkor még véletlenül se említsd meg, hogy én engedtelek be... - mondta rám sem nézve.
Nem kellett nekem sem kétszer mondani, hiszen már húsz perce toporogtam egyhelyben és próbálkoztam gyengébbnél gyengébb hazugságokkal, miért kell bejutnom.
Sietős léptekkel bementem, majd egy elégedett mosolyt varázsoltam telt ajkaimra. Az ajtóban kisimítottam néhány aprócska ráncot selyem koktélruhámból, majd határozott léptekkel a pulthoz sétáltam és lábaimat keresztezve felültem az egyik bárszékre. Pár percig várakozóan szétnéztem az alkohol és cigaretta füst elegyével átitatott levegőjű helyiségben, pár ismerős arcok után kutatva, de egylőre senkit nem láttam. Nem túl sok korombeli volt a táncparketten, és a pultnál is csak elenyésző számban ültek emberek.
- Egy Bacardi Coctailt kérek - mondtam a srácnak, aki felvette a rendelésem. Megtámaszkodtam a pultszélén, és kedvtelve néztem, ahogy elkészíti italomat. Mikor elém tette lassan kortyoltam bele. Nem szeretném túl gyorsan elveszíteni a józan eszem, nincs szükségem rá, hogy holnap reggel már semmire ne emlékezzek. Pedig ennek a veszélye nálam fennállt.

Tárgy: Re: Aeife & Zoe Vas. Jún. 19, 2011 1:17 am

Általában akkor járok ide, amikor a padlón vagyok és elakarom felejteni az egész eddigi életem, és újra kezdeni mindent. Az alkohol segít elfelejteni az összes félresikerült kapcsolatom, a vitákat az anyámmal és az elfuserált életem. A meggondolatlan döntéseim, amik aztán mindig bajba sodortak. Persze azért a mérleg túlsó oldalán is van valami, de sajnos ez nem ellensúlyozza az összes többit. A mérleg pozitív oldalán a mostani iskolám áll. Ott árválkodik, mert egyik-másik döntésem sem áll ki mellette. Az emberek elvárják tőled, hogy mindig határozott céljaid legyenek az életben s mindenről legyen konkrét véleményed. Unom. Unom a híres szabályokat, a szokásokat, amik megszabják mit, mikor, hogyan tegyek. jelenleg annyira szét vagyok esve, hogy azt sem tudom, lesz e valami az énekesi pályámból. Jazz énekesként talán a kutyának sem kellek majd. Hiszen mindenki a pop szakmát részesíti előnyben. Talán ha annak idején nem hagyom abba a táncot, vagy esetleg a zongorára fektettem volna a hangsúlyt...a nővérem most biztos jól helyre rakna, és talán még igaza is lenne. Biztos mondaná, hogy Steffi, szedd össze magad, az ének a te pályád és nem szabad, hogy nem engedheted meg magadnak, hogy elbizonytalanodj, mert az mérgez meg mindent, ami a sikerhez vezet. De mégis itt vagyok, és úgy érzem magam, mint egy hétéves kislány, aki mindjárt bőgni kezd. Két húzásra kiürítem a poharam és kérek még egyet. Idő közben egy lány ül le, akinek ismerős az arca, de fogalmam sincs, honnan. Arca kicsit még gyermeki, ezzel ellentétben úgy érzem, körülbelül velem egyidős lehet. Bacardit rendel. Igazából nem is akarok hozzá szólni, de egyszer csak azon kapom magam, hogy már be is fejeztem a mondatom.
-Jó választás. De nem vagy ehhez picit fiatal?
Nem tudom, olyankor csak úgy rám jön a szóhányás, nem tudom mitől, és nem tudom lefékezni magam. A villódzó fények hatása, vagy a pocsék hangulat, ne tudom. A harmincas pasasok kiábrándító életúttal rendelkeznek, legalábbis az itteniek. de az is lehet, hogy csak én játszom túl, mert már nem tudok mit kezdeni magammal. Mindenesetre a mondatot visszaszívni nem lehet. Talán nem is akarom. Lehetséges, hogy ezek a szóhányások juttatnak olykor-olykor előrébb valamivel. A lány sem tűnik valami boldognak, de lehetséges, hogy ez is csak az én pesszimista életszemléletemnek köszönhető. Talán már azt sem venném észre, ha előttem vigyorogna.

Tárgy: Re: Aeife & Zoe Hétf. Jún. 20, 2011 5:45 am

Rendben. Azt hiszem itt az ideje észben tartanom, hogy egy korty alkohol nálam már nagy mennyiségű alkoholnak titulálható. Kár, hogy ez a rózsaszín lötty itatja magát. Szerencsére, még csak enyhe bódulat telepedett rám. Már most éreztem, hogy ajkaim maguktól széles mosolyra húzódtak. Nem szédültem, a szempilláim nem akartak elnehezülni, nem volt kettőslátásom, és nem jutott eszembe minden második percben, hogy le kellene dobnom magamról a felesleges ruhadarabokat, hogy ne legyen ennyire melegem. Oh igen, egy pohárka erősebb alkohol után - mondjuk egy Jack Deniel's Whiskey után -, már nem nagyon zavartatnám magam azzal, hogy megszámoljam a jelen lévőket, mert annyira oldott hangulatban lennék az alkohol mámorától, hogy minden akadály nélkül vetkőznék le. Szörnyű szokás. A legnagyobb problémám még is az vele, hogy elég egy apró figyelmetlenség és már is hirtelen többet iszok a kelleténél. Mindenkinek vannak gyenge pontjai. Nekem azt hiszem az alkohol az egyik.
Visszatettem az italt a pultra, majd kezeim között forgatni kezdtem a vékonyfalú üvegpoharat. Lecsuktam szemeimet, és hallgattam a teremben felcsendülő zenét. Testem most nem indult meg a zene ritmusára, inkább csak hallgattam, ahogy lassan véget ér a lassú és andalító szám. Fejemet enyhén oldalra döntöttem, mikor rájöttem, hogy valaki hozzám beszél. Mondata első felére enyhe mosoly csúszott a számra. Igazi ínyenc voltam, ha italról volt szó. Persze, az egzotikus és különleges italok között is lehetett olyat találni, aminek alacsony vagy legalább közepes volt az alkohol tartalma. Ez az utóbbiak közé tartozott.
- Tizennyolcéves leszek, hamarosan - tettem hozzá határozottabban az utolsó szót, hiszen igen csak azon volt a hangsúly. Oldalra fordultam, hogy jobban is szemügyre vehessem, ki szólított le. A mellettem ülő sem tűnt sokkal idősebbnek nálam, fiatalos arcvonásaiból ítélve. Igazából, nem is a lány kinézete volt ismerős, hanem a hangja. Csak nem tudtam honnan. Pedig egészen biztos voltam benne, hogy már hallottam valahol. - Ne tévesszen meg a külsőm, és főleg ne a testalkatom - mosolyodtam rá elnézően.
- Manapság már csak ahhoz nem vagy túl fiatal, amihez nem akarsz az lenni - vontam meg vállam miközben térdemen összekulcsoltam ujjaimat. - Egyébként ismerjük valahonnan egymást? - kérdeztem szemöldökráncolva. Vártam, hogy újra megszólal, hátha sikerül beazonosítanom hangját.

» Aeife McKensie