Mégis ki a jó fene az, aki nyáron is az iskolában rostokol? A válasz tökéletes, hát persze, hogy jómagam. De én sem öszántamból jöttem ide, hanem behívattak, méghozzá az igazgatóság. Látták, hogy a jegyeim nem valami fényesek és nem is vagyok annyira oda a színészetért mint kellene. Szeretek színészkedni, de nem döntöttem el, vajon ez akarom-e csinálni egész életemben. A legtöbb diák aki idejár, már teljesen ennek szentelte az életét, én pedig...nos én nem vagyok valami biztos a dolgomban. A másik oldalról pedig, nem szándékozom gruppi lenni egész életemben ezért válsztottam a színészetet. Remegő kézzel lépek ki, de a félelemnek nyoma sincs, inkább csak az, hogy ráébresztettek minderre. Elindulok a folyosón és egy elhagyatottabb résznél nekidőlök a szekrényeknek és próbálok lehigaddni. Behunyt szemmel nagyokat lélegzek majd kisebb várakozás után a telefonom után kezdek kutatni. Félrelököm a cigisdobozomat majd hatalmas harc árán kihalászom a telefonomat. Egy smsen kívül semmi más nincs, de az csak a telefontársasától. Gyorsan kitörlöm, majd a telefonkönyvben elkezdek keresni az én drága egyetlen szerelmem után. Gondolom kíváncsi arra, mi a helyzet, vagy csak arra, hogy általánosságban mi van velem. Hosszan csörög, majd a hangposta jelentkezik. Idegesen kinyomom, majd újra hívom...eredménytelenül.
-Bazd meg...-
Suttogom csöndesen majd belevágok a szekrénybe és leülök az üres folyosón. Kinézek egyik irányba, majd a másikba, de minden kong az ürességtől. Néhány percig élvezem a csöndet.
Kezdőlap 
Szomb. Jún. 18, 2011 1:24 am by 
